Tul vagyok az elso heten meloban. Az elso masfel napi szokasos bevezeto szoszmotolesen kivul eleg suru volt. Az otthon megszokott munka, azaz technikai kerdesek reszletes elemzese helyett itt szinte kizarolag koordinacioval foglalkozunk, es azt nezzuk, hogy a helyi orszagokbol kapott infok ertelmesek-e amerikai szempontbol. Erdekes, de egy perc nyugtom nem volt: rengeteg email, rengeteg project, report, tracker, confcall es hatarido. A reszletekbe persze nem erdmes itt belemenni, lenyeg, hogy porgosen folyt a munka a heten, sok idom nem volt estenkent.
Ettol fuggetlenul, tapasztalom a varost. A munaknapok fenypontja termeszetesen itt is az ebed - jo esetben. Ehhez csak jo kaja, tarsasag es az kell, hogy kilepjunk a taposomalombol egy idore. Ennek megfeleloen, probalok nem a kantinban enni (bar csomo fele kaja van, nem is draga, a sushi pedig kivalo es persze kivansag szerint keszul), hanem valahol kint a forgatagban. Igy sikerult szendvicsezni egyet par, mar korabbrol ismert holland munkatarsammal a Bryant Parkban. Napsuteses, de nem tul meleg ido volt, a park pedig lelegzetelallito, ahogy beekelodik a gigantikus epuletek koze. Tele van kis aztalokkal, es sikerult is vadaszni egy ureset. Agi EAT-je hianyaban kenytelenek voltunk a Pret szendvicseit igenybe venni. Azert nem ugyanaz :)
(a posztban szereplo osszes kepet netrol nyultam)
Sikerult tovabba az elso itteni steakemet is elfogyaztanom az egyik ebedre. Fogjuk fel, mint egy tanulasi folyamat elso reszet, kicsit tobb esszel ugyanennyiert ehettem volna jobbat is. Mondjuk nem mondom, hogy nem erte meg, vagy, hogy nem volt jo :)
Estenkent jellemzoen rendeztem a soraimat, kivetel persze, amikor romboltam oket. Egyik nap elmentunk az itteni kozvetlen fonokommel meg a felesegevel egy rooftop barba (magas epulet tetejen levo nyitott bar). Kilatas a kivilagitott Empire State-re (minden nap mas szinekben pompazik), a Chrysler buildingre, meg a kornyezo, nem kulonosebben ismert, de gyonyoru epuletekre. No comment.
Hetfon es csutortokon leereszteskent neztem meg NFL-t (ameriakai foci, hetkozben csak ezen a ket napon van meccs) a gigantikus tevemen, es ha minden igaz, novemberre sikerult is jegyeket venni (szarakodnak meg valamit a hitelkartyaval).
A het csucspontja persze a pentek volt. Az egyik belga sracnak (az en osztalyomon/emeletemen europaiak dolgoznak) volt bucsubulija. Sorozessel inditottunk, sushival tetoztuk be az estet.
A Valhalla Barnak mar a neve is tetszett, es rengeteg kulonfele sor volt, mind amerikai, minde europai. Mivel mindenki sorban hordta (szegeny penztarcam), sikerult is belehuzni sokfelebe. Bronx ale, meg meg par nem tudom milyen ale (flying dog, vagy lehet az a helyi lager neve volt?), valaki hozott meg kolsch-t is.
A sushi bar is kivalo volt, vissza fogok menni szerintem. Bar azt mondjak a hosszabb-rovidebb ideje itt levo kollegak, hogy nem erdemes: inkabb mindig ujat kell felfedezni, mert annyi jo hely van.
Hazafele bo 20 perc seta volt az ut. Eddig mindenhova gyalog mentem, nem erdemes ilyen tavra metrora szallni: inkabb szivom magamba a varost. A heten kiderult, hogy az ket srac akik a kozelemben ulnek a melohelyen is itt abban az epuletban laknak, amien en. Egyutt jottunk haza a svajci arccal (akit szinten mar ismertem egy treningrol), es meg felmentunk egy sorrel a tetore nalunk. Dumaltunk meg egy orat fent, mikozben setaltunk lassan korbe, es gyonyorkodtunk az ejszakai latvanyban. Asszem a konkluzio az volt, hogy eleg jo dolgunk van.
